Archive for Gondolatok

Beszélgetés önmagammal

Vannak élet helyzetek, amikor ráébredsz, hogy az egyedüli ember, akire számíthatsz önmagad vagy, hogy senki se éli át a fájdalmad, az örömöd. És általában ez a felismerés nem akkor tör rád, amikor boldog vagy, hanem egy magányos percben, amikor leginkább vágysz emberek közelségére. Hihetetlen, ahogy mellbe vág a felismerés, hogy senkit se érdekli valójában a helyzeted addig, míg ilyen vagy olyan módon, tudatosan, vagy tudattalanul kihasználnak. Mindenre megoldást találnak, és nem gondolnak bele, hogy csak meghallgatásra lenne szükséged, ami lehetséges, hogy önsajnálat, de néha szükséges elesned, hogy legyen honnan felkelni.  Nincs jogom siránkozni. Miért? Mert én vagyok életem karmestere és én vezényelem. Az hogy egyedül maradtam valószínű az elragadó karakterem miatt van, viszont csak nem maradtam egyedül, önmagammal még mindig jól vitázhatok ezek felől a dolgok felől.

Lélek orvos…

Egyedül jövünk a világra, és egyedül távozunk, olvastam egy idézetben, mégse teljesen igaz számomra ez a kijelentés. Születésünkkor, jobb esetben ott az orvos, és édesanyánk, eltávozáskor a család.

Amikor talán egyedül vagyunk, az mikor élünk. Igaz az életünk során, is mellettünk vannak akik életünket adják, de van, hogy semmit se tudnak azonkívül amit engedünk láttatni, és egy idő után, mi védjük őket, mert tudjuk, mily fájdalom, ha azt látják, hogy valami nincs rendben szeretet gyermekükkel.

Talán lesz pár barát is, akik komolyan veszik ezt a fogalmat és a maguk módján próbálnak lelki testvérként viszonyulni, de mint minden testvéri kapcsolatban is, vannak nehéz pillanatok is. Idővel megérsz arra is, hogy párod legyen, akivel minden jól megy, de ott is vannak dolgok amik előjönnek, és szerencsésebb esetben, megbeszélitek és próbáljátok helyrehozni. De minden egyes veszteség, vita egy ütésként ér. Begyógyul, de a kék, lila és zöld folt megmarad. A megoldás csakis ott rejtőzik, ahol az ütés ér, és néha jobb elvonulni, mint egy remete és segítség nélkül, öngyógyításhoz folyamodni.

Miért? Mert nem minden gyógyszer amit más ajánl hasznos, hisz ami nekem hasznos az neked nem valószínű. Talán a lélek meggyógyítása a legnehezebb dolog, mivel azt nem lehet sehogy megvizsgálni. Esetleg, önmagad orvosaként. Merjünk orvosai lenni lelkünknek. És ha fájdalommal is jár a gyógyulás útja, ne engedjük, megszökni, tartsuk végig a kezelést.

Emberi természet

Kutatások folynak arra nézve, hogy ki milyen személyiség típusba tartozik, s erről is több típusú felosztás van, van arra nézve hogy milyen a személyisége és milyen szerepet tölt be a csoporton belül. Mi van akkor ha bizonyos embereket, akik ráadásul alig ismerik egymást összezárnak, s főleg ha nők is. Kis idő elteltével, kialakulhatnak és kutatás végezhető, hogyan érvényesül és alakul ki a kapcsolat a vezér egyéniség és megalkuvó között, vezér egyéniség és vezéregyéniség között és nem utolsó sorban, megalkuvó és megalkuvó között. A legsikeresebb kapcsolat a megalkuvó és megalkuvó között alakul ki, hisz mindkettő valamilyen módon alárendelt, de ezt csak azok gondolják akik hiszik, hogy uralni tudják őket, mert egyedül nem képesek semmit se megalkotni, de ez egyáltalán nem igaz. A megalkuvó típusú emberek is tudják értékeiket, csak nem akarnak vagy nem föltétlenül vágynak a mások elismerésére. A megalkuvó és vezető között kialakulhat egy fajta kapcsolat amely lehet, hogy alárendelt lesz, s érezteti majd a vezéregyéniség, hogy ezt kell azt kell, erre, arra s ide oda menj s tegyél, de a legalkalmasabb, ha nem erőszakolja az egyénre a dolgokat s nem tudatja a „gyengébbik felel, hogy keveset ér vagy tud. A vezéregyéniség és a vezéregyéniség között is van kapcsolat, csak, ilyenkor fel lép a két dudás egy csárdában nem fér meg elv, s ez asszem az a harc amelyet a megnyerő fél a trófeái közé sorol, s ezzel növeli pátyolgatja a kis lelkét. De szerintem akármilyen ember típusba tartoznánk, a legfontosabb, hogy megőrizzük emberségünket és tisztelettel legyünk arra, hogy mindenki Isten teremtése.

Gyerek mágnes

                Mindannyiunkban ugyan annyi kromoszóma van, s mindannyian hús-vér emberek vagyunk, de ez az egyedüli közös bennünk( talán még ez se, de hadd lehessek naiv). Hihetetlen mennyire eltérőek vagyunk. Egyesek azt állítják, h mindenkiből csak egy van, mások hogy minden embernek van egy hasonmása, s mostanra már az is valós, hogy van belőled egy ugyan olyan, s nem az ikertestvérekre gondolok hanem a klónozásra.

                  DE mégis eltérőek, s mindannyian különlegesek. Persze minden embert be lehet egy kategóriába sorolni, hogy barátságos barna vagy netán szőke, intelligens vagy kevésbé stb. na de van egy különleges kategória, mégpedig a gyerekek ragasztója avagy a mágnese. Egy olyan pályát választottam magamnak amit igazán szeretek, csak úgy érzem nincs bennem egy fontos eleme ennek a szakmának, nem születtem azzal a mágnessel ami vonzza a gyerekeket. Vannak személyek, akik sose gondolták volna, hogy tudnak bánni a gyerekekkel, sőt mi több ha lehet nagyban elkerülik őket, vagy ha nem is kerülik őket, de nem akarják azzal az égető vággyal, mint Sziszüfosz szeretet volna megszabadulni az örökös átkától, foglalkozni velük, s mégis egy újonnan jött családtag megérkezésével és találkozásával kibújik ez a tehetség, tulajdonság, vonzza a gyereket mint a cukorka.

                  Szeretném hinni, hogy az a tanár leszek akit nem Hitlernek fog elkeresztelni a gyerek, s nem félelemmel vagy undorral jön be az órára, hanem az a tanár ha Isten is úgy akarja, aki lelki idegenvezető aki megmutatja milyen a hozzá vezető út, Isten útját kővető iránytű. S idővel talán én is mágnesként vonzzam a gyerekeket.

Nagyon rég nem írtam új bejegyzést, s talán itt lenne az ideje, hogy újra neki kezdjek számomra e kedves tevékenységnek. Sokat gondolkoztam, miről is írhatnék, talán romantikus tippeket kéne adjak, vagy talán, elmeséljem, merre jártam a nyáron, hogy milyen új baráti kapcsolatokat szereztem. Talán mindegyik kategóriáról fogok pár szóban beszélni, a legközelebbi beszámolónál.

A mai bejegyzésben, inkább arról szeretnék írni, hogy milyen amikor végre azt érzi az ember, hogy semmire sincs az embernek szűksége, mert mindene megvan. Én átélhettem, ezt az érzést s még most is vígan éldegélek benne 🙂 .

Az egész akkor kezdődött, amikor sikerült eldöntenem, hogy amit addig végeztem, (Pszicho egyetem,) nem nekem volt kitalálva, talán értek az emberek nyelvén, s eltudok vegyülni érzéseikben, köztük, de nem ilyen szakemberként, hanem mint ugyan olyan gátlásos, hétköznapi emberkeként. Miután meghoztam, a nagy döntést, hogy nem nekem való ez az egyetem, ez a jövő, végre beláttam, hogy mégiscsak az fog boldoggá tenni, amit kis lurkó korom óta lenyűgöz, érdekel, s kissé jártas is vagyok benne (ha nevezhettem magam így). Miután végig izgultam UJRA a beiratkozás élményét,( s szinte rossz helyre iratkoztam), Ifi táborba mentem, az ifiseimMEL  s azért mondom, hogy az enyémek, mert egy másik dolog ami elősegítette, a boldogságom, a másik ifi amibe járok, ahol megismertem, a másik okot amiért kiteljesedett a boldogságom. A boldogságom okozója egy olyan ember, akiért  úgy érzek mint még senki más iránt. Na de tudjuk, hogy nem érezhetünk két személy iránt ugyan azt :P, nemde?

Szóval, most már mindkét álmom valóra vált, azt fogom végezni és elsajátítani amit igazán szerettek, s ezt avval oszthatom meg aki mellettem áll, s velem halad az úton.

Az elet nagy polihisztora:Az Ido

 

Olyan naivak vagyunk mi emberek:)), kerded miert mondom ezt?Azert, mert nem adjuk meg azt a lehetoseget magunknak, hogy eszre vegyuk ki is es mi is iranyitja, az eletunk es erzelmeink…Van egy felsobb hatalom ,aki teremtet egy polihisztort, aki a vilag kezdetetol, a vilag vegeig elni fogg es tanitani fogg, erre es arra fogjuk kenni, hogy ez meg az tanitott meg, erre meg arra, es sose az igazi tanitot fogjuk megnevezni…Ez a polihisztor vagy tanito nem mas mind az Ido.Az Ido tanit meg mit jelent, ez meg az. Gondolkodj el csak ki tanitot meg jarni, jo hogy a szuleid is segitettek, meg a gravitacio es miegyebb, de egy bizonyos ido kellett mig megtanultad hogyan kell, egyik csopp kis labad a masik uatn tenni, es az is idobe telt mig elkeztel beszelni, es idobe telt mig megtanultal valakit igazan szeretni, es megtobb idobe telt mig megtanultad a fajdalamt leplezni…es mind erre embereket mondunk h megtanitotak, de valojaban az Ido az aki megtanitott. Azert mondom h polihisztor az ido mert megtanit az eletfunkciokra de megtanit a legcsodalatosabb erzesre, es a leghezebb alakmazkodasra. Megtanit jarni, beszelni, szeretni es kibirni mindent. Habar az elet nagy polihisztora egyvalamire nem tudd megse megtanitani, arra h turelmes legy vele…O tudja, hogy mindenre megtudna tanitani, ha erre kepesek lennek, de nem, mi nem vagyunk egyaltalan turelmesek…es igy elfelejtunk lassan dolgokat…elfelejtunk bizni, ujbol hinni es osszinten szeretni…

július 17, 2008 @ 10:00 am