Beszélgetés önmagammal

Vannak élet helyzetek, amikor ráébredsz, hogy az egyedüli ember, akire számíthatsz önmagad vagy, hogy senki se éli át a fájdalmad, az örömöd. És általában ez a felismerés nem akkor tör rád, amikor boldog vagy, hanem egy magányos percben, amikor leginkább vágysz emberek közelségére. Hihetetlen, ahogy mellbe vág a felismerés, hogy senkit se érdekli valójában a helyzeted addig, míg ilyen vagy olyan módon, tudatosan, vagy tudattalanul kihasználnak. Mindenre megoldást találnak, és nem gondolnak bele, hogy csak meghallgatásra lenne szükséged, ami lehetséges, hogy önsajnálat, de néha szükséges elesned, hogy legyen honnan felkelni.  Nincs jogom siránkozni. Miért? Mert én vagyok életem karmestere és én vezényelem. Az hogy egyedül maradtam valószínű az elragadó karakterem miatt van, viszont csak nem maradtam egyedül, önmagammal még mindig jól vitázhatok ezek felől a dolgok felől.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: