Karácsonyi gondolat…

Mindig szerettem a Karácsonyi készülődés időszakát. Ez évben ez másképp tört rám, nem éreztem közelségét. Nem vágytam ajándékozni, hisz a szívem legmélyén érzem, nem vagyok elég méltó az igazi ajándékhoz. Érzem, hogy nincs, mit ajándékozzak, és ugyanezt tudom elmondani, hogy nincs, mit kapjak. Holmi drága és keményen megdolgozott pénzen vett ajándék, nem ajándék, de szükség van a kézzel fogható ajándékra, hisz ezt tanultuk. És úgy látszik Isten is tudta, hogy az embereknek, kézzel fogható ajándékra van szükségük, ezért elküldte egyetlen Fiát. Mária, aki először ölelhette magához, örült ennek az ajándéknak, és sok más ember is örülhetett ennek az ajándéknak, de mind minden más ajándék mikor már helyett foglal, és haszontalannak véljük, kidobjuk, és kidobtuk, a mi életünkből kidobtuk ezt az ajándékot, amely kézzelfoghatóvá vált, az igaz szeretett. És igen, mikor már elegünk van az emberekből, akiket szeretünk, kidobjuk, összepakoljuk a dolgaikat. Közös örömöket, bánatokat, nevetéseket és könnyeket, és kitesszük, az ajtón kívül, és ha zörgetnek, megengedjük életünk zajos zenéjét és más dologba kezdünk csak ne halljuk a lágy kopogtatást, amivel visszakérezkedik, és mi több Jézus lágy kopogtatását se halljuk meg, s ha mégis elfordulunk, és ilyenkor magunkban a szobában elkezdünk törni-zúzni, hogy egyedül maradtunk.  Mindenki hibás, csak ép azt nem vesszük észre mi barikádoztuk el magunk. Ami szeretnék karácsonyra az nem más mind, hogy kinyissam ajtóm, ablakom s beérkezzen…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: