Archive for május, 2009

Kingsley David és Wilbert E. Moore

Mióta emberi társadalmak léteznek, az egyenlőtlenség is egy jelenlévő aspektus. Már ősidők óta egyenlőtlenül osztják fel a javakat és a szolgáltatásokat amely a bizonyos társadalomban jelen van. E javak és szolgáltatások egyenlőtlen elosztását, tekintjük rétegződésnek.

 

1. Minden társadalomban bizonyos pozíciók funkcionálisan jóval fontosabbak, mint mások és ellátásuk speciális készségeket igényel.

Vagyis, ha egy társadalomban vannak szakképzet emberek és szakképzetlenek, akkor létezik egy szakképzettségi fok, amelyen belül van egy megfelelő motiváció skála. De ennek ellenére, a szakképzetlen egyén munkaereje ugyanolyan fontos és nélkülözhetetlen a társadalom számára, mint a szakképzet egyének valamennyi munkaereje.

2. Minden társadalomban csak korlátozott számú egyén rendelkezik olyan tehetséggel, amely ezeknek a pozícióknak megfelelő készséggé fejleszthető.

Minden társadalomban létezik a tehetségek skálája, de kérdés az hogy hogyan oszlik el ez a tehetség egy népességen belül, minél jobban rétegeződött egy társadalom, annál kevesebb esélye van arra, hogy tagjainak tehetségével kapcsolatban új tényeket fedezzenek fel. De minél rétegzendőbb egy társadalom annál kevésbé biztosít egyenlőséget.

3. A tehetség készséggé való átalakítása egy olyan képzési periódust feltételez, amely alatt azok, akik alávetik magukat a képzésnek, bizonyos áldozatokat hoznak.

Vagyis a szakképzet emberek, veszteséget szenvednek a kiképzés évei alatt, a nemképzet személlyel szemben, mivel, nem csak hogy nem részesülnek fizetésben, hanem még a saját zsebükből (jelen esetben szülök ) hozzák meg az áldozatot.

4. Ahhoz, hogy tehetséges személyeket arra tudjunk késztetni, hogy ilyen áldozatokat vállaljanak és megszerezzék a képzettséget, jövőbeli pozíciójukat ösztönző értékkel kell rendelkeznie abban a formában, hogy differenciált, azaz privilegizált és aránytalanul nagy részesedést biztosítsanak azokból a szűkösen rendelkezésre álló és általánosan óhajtott javakból, amelyeket a társadalom jutalomként nyújt.

Davis és Moore állításai szerint a tehetséges személyeket ahhoz, hogy vállalják és megszerezzék a képzettséget nagy presztízst, magas fizetést, bőséges szabadidőt és hasonló dolgokat kell, hogy kapjanak” .

5. E szűkösen rendelkezésére álló és óhajtott javak olyan jogokból és ezekhez kapcsolódó járandóságokból tevődnek össze, amelyek a pozíciókhoz kapcsolódnak, illetve azok tartozékai, és amelyeket feloszthatunk olyan dolgokra, amelyek:

a) a létfenntartáshoz és komforthoz,

b) a humorhoz és szórakozáshoz,

c) az önbecsüléshez és ego -kiteljesítéséhez járulnak hozzá.

 

6. A társadalom jutalmaihoz való differenciált hozzájutás — következményképpen — a különböző rétegek által megszerezhető presztízs és megbecsülés differenciálódását vonja maga után. Állíthatjuk, hogy a jogok és járandóságok mellett ez hozza létre az intézményesített társadalmi egyenlőtlenséget, azaz a  rétegződést.

Minden társadalomnak más jutalmazó-típusa van, minden társadalomban a differenciált presztízst kapnak azok, akik normatív viselkedéssel rendelkeznek, mint a deviáns viselkedésű egyénekkel szemben, ugyanez történik az idősebb és fiatal egyénekkel is.

7. Ezért az a rétegek közötti társadalmi egyenlőtlenség, amely a szűkösen rendelkezésre álló és általánosan óhajtott javak, illetve a kapott presztízs és megbecsülés eltérő mennyiségéhez, illetve szintjéhez kapcsolódik, minden társadalomban pozitíve funkcionális és elkerülhetetlen.

Minden egyes társadalom leginkább a hatalmat s a jutalmat osztja el egyenlőtlenül a társadalmi rétegződésekben.