Archive for Szeptember, 2009

Egy kislány élete….

Egy fagyos, didergő őszi napon kezdődőt az egész, November 5-én egy kis újszülött osztályon érkezett a világra, s már akkor is tudta, hogy mi vár rá, nem a legbékésebb időben választotta a születési időpontját, s a szülei mégis legcsodálatosabb házassági évfordulói ajándékaként látta meg a napvilágot.

Sokan várták érkezését, első unokaként, tejben vajban fürdették, s mégse egy elkényeztetett gyereket neveltek nagyszülei belőle, hanem inkább egy olyan lányt, aki sose félt érzelmekről beszélni, addig amíg nem értette meg, hogy minden ember egy külön, miniatűr világban éli le egész életét, míg erre rájött, addig gondtalan gyerek, mindenki örömét gyarapító személyként elvegyülve a tömeg között élt.

Kicsi korától, olyan személyekkel ismerkedett meg, akikről kiderült, hogy a legjobb barát kategóriába sorolhatja majd őket.

A család meleg és oltalmazó körében a nagymama olvasott meséivel nevelkedett, 3 éves koráig, majd, óvodába került, ahol nem mindig volt a legcsendesebb, s legjobb gyerek, egy alkalommal nagyon megijesztette ovis társát, akinek az édesanyja éppenséggel várandós volt, 3 évesen mit sem tudva arról, hogy a gyerekek honnan jönnek, azt kérdezte édesapjától, hogy az ovis társának az anyukájának miért áll annyira ki a pocija, a testétől. Apukája erre a kérdésre, köpni-nyelni nem tudod, s az nap, a napi sétálás valamilyen oknál fogva rövidebbre sikeredett a szokásosnál, amikor haza értek, az apuka elmondta az anyukának, h milyen kérdéssel állt elő 3 éves kedvenckéjük, erre az anyuka, fogta aprócska kezét, s végig húzva a hasán lévő mélyedésen, azt mondta, hogy mikor két felnőtt szereti egymást annak a szeretetnek, a legnagyobb áldása, s kiteljesedése, gyümölcsözése egy kisbaba, amelyet, az anyuka hasában hordja 9 hónapig, s mindketten szeretik, már amikor az anyuka hasában van. Aztán miután elmondta ezeket, hozzátette, hogy abból a mélyedésből volt a kislány is kivéve, mármint anyukája hasából. S ezennel, a téma lezáródott, mivel a kislány megértette.

Másnap az óvodában egy újabb nap vette kezdetét, a kislány és előző napi ovis társa játszanak, mikor a kislánynak eszébe jutott, mit mondott édesanyja, a gyerek áldásról, s a szülésről. S oda szólt ovis társához, hogy tudja, hogy az anyukája pocijában, egy kicsi gyerek van, s majd, amikor megkel szülessen, az ő testvérkéje, akkor a doktorbácsi, egy konyhakéssel majd felvágja az anyukája hasát, s kiveszi belőle a testvérkéjét, ezeket halva a kislány ovis társa sírva fakadt, a kislány nem értve miért, az ovinéni is oda sietett, s kérdezte mi történt, a kislány ovis társa elmesélte, hogy majd az anyukáját konyhakéssel fogják felvágni. A nap tovább folytatódott, s mikor a kislány anyukája kedvenckéje után jött az oviba egy elég dühős ovinénivel találta magát szemben, aki elmesélte, hogy milyen dús fantáziájú kislánya van…….

Part 1

Nagyon rég nem írtam új bejegyzést, s talán itt lenne az ideje, hogy újra neki kezdjek számomra e kedves tevékenységnek. Sokat gondolkoztam, miről is írhatnék, talán romantikus tippeket kéne adjak, vagy talán, elmeséljem, merre jártam a nyáron, hogy milyen új baráti kapcsolatokat szereztem. Talán mindegyik kategóriáról fogok pár szóban beszélni, a legközelebbi beszámolónál.

A mai bejegyzésben, inkább arról szeretnék írni, hogy milyen amikor végre azt érzi az ember, hogy semmire sincs az embernek szűksége, mert mindene megvan. Én átélhettem, ezt az érzést s még most is vígan éldegélek benne :) .

Az egész akkor kezdődött, amikor sikerült eldöntenem, hogy amit addig végeztem, (Pszicho egyetem,) nem nekem volt kitalálva, talán értek az emberek nyelvén, s eltudok vegyülni érzéseikben, köztük, de nem ilyen szakemberként, hanem mint ugyan olyan gátlásos, hétköznapi emberkeként. Miután meghoztam, a nagy döntést, hogy nem nekem való ez az egyetem, ez a jövő, végre beláttam, hogy mégiscsak az fog boldoggá tenni, amit kis lurkó korom óta lenyűgöz, érdekel, s kissé jártas is vagyok benne (ha nevezhettem magam így). Miután végig izgultam UJRA a beiratkozás élményét,( s szinte rossz helyre iratkoztam), Ifi táborba mentem, az ifiseimMEL  s azért mondom, hogy az enyémek, mert egy másik dolog ami elősegítette, a boldogságom, a másik ifi amibe járok, ahol megismertem, a másik okot amiért kiteljesedett a boldogságom. A boldogságom okozója egy olyan ember, akiért  úgy érzek mint még senki más iránt. Na de tudjuk, hogy nem érezhetünk két személy iránt ugyan azt :P , nemde?

Szóval, most már mindkét álmom valóra vált, azt fogom végezni és elsajátítani amit igazán szerettek, s ezt avval oszthatom meg aki mellettem áll, s velem halad az úton.

Follow

Get every new post delivered to your Inbox.