Az életünk értelme….

…..válaszolta Mesi a kérdésemre,hogy mi a mai nagy ifi témája. A téma a tegnapi estére vezethető vissza amikor is, Orsi, Eszti, Bubi, Erika, Tekla, Boti és jómagam Fácánt játszottunk, amiből persze én távozhattam elsőnek, s így kerültem a másik értelmiségi csoportba, (az első a Fácános csapat, mert ahhoz, hogy ne ess ki, először is értelmiség kell legyél, bő szótárral kell rendelkezzél , s keménynek is kell lenned, hogy te blokkolj, s ne más téged), ahol ezt már nagyban boncolgatták Mesi. Tünde, Piki és István, s így jómagam is csatlakoztam pár percig, míg nem kezdtem vándor lenni, s hol egyik csoportnál voltam, hol másiknál, míg mind kettötől elmaradtam.

Miután választ kaptam a várva várt kérdésemre két csoportot alkottunk, ahol az egyik csapattól Dávidról s az ó kiválasztásáról hallottunk, a másikban pedig Saulus kiválasztásáról. Minden jelenlévő elmondta ezt követően, hogy mi az ő életének az értelme, beszéltünk arról, hogy mi van, ha nem azt végzed amit kéne, vagy még nem találtad meg igazából az életed értelmét, akkor mindaz amit jelenleg teszel, vagy tettél, mielőtt az életed célját követted volna, hiába való? A következtetés mindenképp az volt, h semmi sincs hiába, mindenek egy meghatározott, fontos, s építő jelege van. Bizonyára vannak dolgok amikre nem vagyunk büszkék előző életünkből, de azok is hozzánk tartoznak s kétségtelenül okultunk belőlük.

A másik kérdés, az az volt, hogy ha már tudjuk mi életünk célja azt meghatározhatjuk úgy is, hogy boldogság, e két fogalom között tehetnénk egyenlő jelet? A válaszok eltértek, volt aki igennel s volt aki nemmel válaszolt. Boldoggá tehet minket ha láttunk egy gyönyörű festményt vagy meghalljuk a madarak csiripelését, de ez nem föltétlenül életünk célja, hogy most festményeket nézzünk egy életen át. Aztán az élet értelmétől eljutottunk, hogy mennyire fontos, hogy férfivá és nővé alakuljon egy ember, s hogy a cölibátus valójában mekkora csodálatos dolog, s az öngyilkosok, miért fosszák meg magukat, az egyik legcsodálatosabb ajándéktól, s életünk egyik alapvető értelmétől, magától az éléstől. Mindezek közben, a tea és a sajtós harapnivaló rohamosan fogyott.

Végkövetkeztetés képen, arra jutottunk, hogy a szerzetesek megtalálják a lelki nyugalmuk s békéjük, s ezt nagyon is mosolygós arcukkal felénk közvetítik. Ugyanakkor az élet az egyik alapvető élet értelem, a másik pedig, az emberi kapcsolatok, legyen az a család, a mostani vagy a közeljövőben alakított vagy éppenséggel a barátok akik minket körülvesznek Brassóban és Kolozsváron egyaránt…..

Egy kislány élete….

Egy fagyos, didergő őszi napon kezdődőt az egész, November 5-én egy kis újszülött osztályon érkezett a világra, s már akkor is tudta, hogy mi vár rá, nem a legbékésebb időben választotta a születési időpontját, s a szülei mégis legcsodálatosabb házassági évfordulói ajándékaként látta meg a napvilágot.

Sokan várták érkezését, első unokaként, tejben vajban fürdették, s mégse egy elkényeztetett gyereket neveltek nagyszülei belőle, hanem inkább egy olyan lányt, aki sose félt érzelmekről beszélni, addig amíg nem értette meg, hogy minden ember egy külön, miniatűr világban éli le egész életét, míg erre rájött, addig gondtalan gyerek, mindenki örömét gyarapító személyként elvegyülve a tömeg között élt.

Kicsi korától, olyan személyekkel ismerkedett meg, akikről kiderült, hogy a legjobb barát kategóriába sorolhatja majd őket.

A család meleg és oltalmazó körében a nagymama olvasott meséivel nevelkedett, 3 éves koráig, majd, óvodába került, ahol nem mindig volt a legcsendesebb, s legjobb gyerek, egy alkalommal nagyon megijesztette ovis társát, akinek az édesanyja éppenséggel várandós volt, 3 évesen mit sem tudva arról, hogy a gyerekek honnan jönnek, azt kérdezte édesapjától, hogy az ovis társának az anyukájának miért áll annyira ki a pocija, a testétől. Apukája erre a kérdésre, köpni-nyelni nem tudod, s az nap, a napi sétálás valamilyen oknál fogva rövidebbre sikeredett a szokásosnál, amikor haza értek, az apuka elmondta az anyukának, h milyen kérdéssel állt elő 3 éves kedvenckéjük, erre az anyuka, fogta aprócska kezét, s végig húzva a hasán lévő mélyedésen, azt mondta, hogy mikor két felnőtt szereti egymást annak a szeretetnek, a legnagyobb áldása, s kiteljesedése, gyümölcsözése egy kisbaba, amelyet, az anyuka hasában hordja 9 hónapig, s mindketten szeretik, már amikor az anyuka hasában van. Aztán miután elmondta ezeket, hozzátette, hogy abból a mélyedésből volt a kislány is kivéve, mármint anyukája hasából. S ezennel, a téma lezáródott, mivel a kislány megértette.

Másnap az óvodában egy újabb nap vette kezdetét, a kislány és előző napi ovis társa játszanak, mikor a kislánynak eszébe jutott, mit mondott édesanyja, a gyerek áldásról, s a szülésről. S oda szólt ovis társához, hogy tudja, hogy az anyukája pocijában, egy kicsi gyerek van, s majd, amikor megkel szülessen, az ő testvérkéje, akkor a doktorbácsi, egy konyhakéssel majd felvágja az anyukája hasát, s kiveszi belőle a testvérkéjét, ezeket halva a kislány ovis társa sírva fakadt, a kislány nem értve miért, az ovinéni is oda sietett, s kérdezte mi történt, a kislány ovis társa elmesélte, hogy majd az anyukáját konyhakéssel fogják felvágni. A nap tovább folytatódott, s mikor a kislány anyukája kedvenckéje után jött az oviba egy elég dühős ovinénivel találta magát szemben, aki elmesélte, hogy milyen dús fantáziájú kislánya van…….

Part 1

Nagyon rég nem írtam új bejegyzést, s talán itt lenne az ideje, hogy újra neki kezdjek számomra e kedves tevékenységnek. Sokat gondolkoztam, miről is írhatnék, talán romantikus tippeket kéne adjak, vagy talán, elmeséljem, merre jártam a nyáron, hogy milyen új baráti kapcsolatokat szereztem. Talán mindegyik kategóriáról fogok pár szóban beszélni, a legközelebbi beszámolónál.

A mai bejegyzésben, inkább arról szeretnék írni, hogy milyen amikor végre azt érzi az ember, hogy semmire sincs az embernek szűksége, mert mindene megvan. Én átélhettem, ezt az érzést s még most is vígan éldegélek benne :) .

Az egész akkor kezdődött, amikor sikerült eldöntenem, hogy amit addig végeztem, (Pszicho egyetem,) nem nekem volt kitalálva, talán értek az emberek nyelvén, s eltudok vegyülni érzéseikben, köztük, de nem ilyen szakemberként, hanem mint ugyan olyan gátlásos, hétköznapi emberkeként. Miután meghoztam, a nagy döntést, hogy nem nekem való ez az egyetem, ez a jövő, végre beláttam, hogy mégiscsak az fog boldoggá tenni, amit kis lurkó korom óta lenyűgöz, érdekel, s kissé jártas is vagyok benne (ha nevezhettem magam így). Miután végig izgultam UJRA a beiratkozás élményét,( s szinte rossz helyre iratkoztam), Ifi táborba mentem, az ifiseimMEL  s azért mondom, hogy az enyémek, mert egy másik dolog ami elősegítette, a boldogságom, a másik ifi amibe járok, ahol megismertem, a másik okot amiért kiteljesedett a boldogságom. A boldogságom okozója egy olyan ember, akiért  úgy érzek mint még senki más iránt. Na de tudjuk, hogy nem érezhetünk két személy iránt ugyan azt :P , nemde?

Szóval, most már mindkét álmom valóra vált, azt fogom végezni és elsajátítani amit igazán szerettek, s ezt avval oszthatom meg aki mellettem áll, s velem halad az úton.

Konfirmálás alkalmi “Köszöntőbeszéd”

Kedves szülők, nagyszülők, családtagok, és nem végső soron kedves gyülekezet, e mai napon az ifjak konfirmálására került sor, amely egy újabb szakasz az életükből, amelynek mindannyian nagyon hálásak lehetünk. A konfirmálás ünnepsége, a 10-en évesek, beavatási szertartása, amelyben, a gyülekezet, felnőtt tagjaként fogadja el az eddigi, vallásórás gyereket. A konfirmálás által, nagykorú gyülekezeti tagként járulhat az Úrasztalához és élhet a szent sákramentumok jegyeivel, de ezenkívül teljes jogú tagjává válik egyházának.

 

Az ifjak fogadalmat tesznek, Krisztusnak és az Anyaszentegyháznak, hogy hűségesek lesznek. Sokszor azonban, a konfirmálás után, az ifjak eltűnnek, lelépnek, ha fogalmazhatok így, ám mégis van egy hely és egy társaság, mely segíthet, hogy ez a fogadalom ne csak üres szavak, legyenek. Ne legyen az, hogy „Hű végre megszabadultam, most már ne is halljak többet, se kátéról, se Istenről se Krisztusról, se semmi olyasmiről ami ebbe a fogalomtárba tartozik.”. Ez a hely és társaság nem más mind az Ifi, amely az ifjúsági bibliaóra rövidítése, gondolom, mikor órát említek, máris elmegy a kedvetek, mivel, azt gondolhatjátok, nem elég hetente napi 7 8 óra,még a rövidke hétvégémen is órára járjak? De valójában ez nem óra, amelyen leadnak egy leckét, amit gépiesen meg kell tanulni, és egy hét múlva vissza kell adni, ezek olyan leckék, amelyek önmagában értetendők, amelyek egy életre szólnak, és egy más nézőpontból világítják meg a kérdésekre adott válaszokat.

Isten útján és Krisztussal élve, más élet tárulkozhat ki előtettek, attól, hogy keresztyén életmódot él egy ifjú nem jelenti azt, hogy ő most egy furcsaság, lesznek emberek akik majd, legyintenek az egészre, de ha Krisztus is felmondott volna azért mert beszédeire legyintettek, akkor mi nem lettünk volna soha megváltva, s senki se hordozta volna el a mi bűneiket.

Könnyebb hétvégén, elmenni egyet a barátokkal egy klubba, vagy kávézóba, de ezt mi is megtesszük, akik már aktív tagjai vagyunk az ifinek, a keresztyén fiatalok is szórakoznak, örülnek, de mi a Krisztusban örülünk. Erre intünk titeket is, hogy a konfirmálásotok lejártával, ne szűnjön meg a ti templomba való járásotok, s Istenhez való közelségetek. Ezért mi szívesen várunk benneteket, az ifikre, ahol nem csak bibliaóra folyik hétről hétre, hanem más extra-tevékenységek, mint például nyári táborozás, kirándulás és sok más.

S végezetül meg egy igével szeretnék nektek mondani, amely sokat segíthet életetek során, az ige a Timótheushoz írt I. levél 4 fejezetében, a 12 versében van megírva s így hangzik: „Senki a te ifjúságodat meg ne vesse, hanem légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban. „

 Aprilis 11,2009 11.23

Tavacssss……

Van egy jelmondat, amit a baráti körömben szoktunk említeni, és jót nevetni, biztos sokan ismerik. A jelmondat szövege így hangzik: „Tavacsss van, bacssnak a madarak”, nem egy szép kifejezés, de a lényeget mindenesetre jól érzékelteti, hogy mi történik az állatok világában, ennek az évszaknak a tájékán.
Bántódás ne essék, de az emberi faj is állat, emlősként van bejegyezve az enciklopédiákban, mégpedig a hierarchia tetejét is elfoglalja, habár bizonyos területen nagyon lemaradt más állatfajoktól, ami a hierarchia csúcsára helyezi, az a magasabb szintű tevékenységek és készségek elsajátítása, mint a beszéd, gondolkodás és cselekvés. De ennek a tulajdonságoknak révén mégis elbaltázza, sokszor a dolgokat.
A tavasz nem csak a köznyelven ismert állatoknak kavarja meg és indítja útra a hormonjaikat, hanem néha az emberek hormonjait is felpiszkálja, s kifagyassza egy hosszú tél után. Annak ellenére, hogy az állatok az év ennek a periódusában, lesznek „szerelmesek” az ellenkező nembe, az emberi lény kicsit másképp áll ehhez, jóval másképp alakult ez a folyamat az evolúció során, mi emberek télen, nyáron, ősszel, tavasszal is szerelembe eshetünk a másik nemben, de nálunk kicsit komplikáltabb, mint náluk, mi a kompatibilis szagon kívül másra is oda figyelünk, ilyen például a humor érzék, mennyire talál az életstílusa a mienkhez, vagy mennyire tér el és sorolhatnám tovább, de úgy döntöttem, hogy majd asszociáljátok ti, mivel tudjátok mire értem.
Az egyedüli gond a szerelembe eséssel, hogy szeretnénk ha azt viszonozni tudnák , de bizonyos esetekben ez lehetetlen, s ilyenkor nem emlékszünk s nem is alkalmazzuk az ösztön énünket, hogy fogjuk magunk és tovább álljunk, hanem egy tipikus emberi tanult tulajdonságot alkalmazunk, azon gondolkozunk, hogy „mi lett volna ha….”, és így napokat heteket, hónapokat akár éveket is elengedünk magunk mellett, és nem látjuk meg talán azt a marhát, aki mindent finanszíroz.

{ március 11, 2009 @ 11:28 am }

Amit MI akarunk….

MINDANNYIAN, BELE SZULETUNK EBBE A VILAGBA, S LEGALABB EGYSZER AZ ELETUNKBEN FELTESZUK A NAGY KERDEST: “MIERT IS JOTTUNK A VILAGRA? ” . SOKSZOR EZT A KERDEST AZERT TESZUK FEL, MERT AZ ELETUNK NEM UGY ALAKUL, AHOGY MI AZT ELTERVEZTUK, VAGY ELVARNANK. ILYENKOR KETSEGBEESUNK, HOGY ” JAJ ISTENEM MOST MI LESZ?” S NEM ELEG, HOGY NEM UGY VAN, AHOGY MI AKARJUK, A NAGY KETSEGBEESESUNKBEN MEG NAGYOBB BAJT HOZZUNK A FEJJUNKRE, A VEGERE ANNYIRA BELEBONYOLODVA, HOGY NEM LATTJUK A KI UTATA A HELYZETTBOL. ILYENKOR EGYESEK EGYSZERUEN EGY BARATHOZ FORDULNAK, ELSIRNI BANATUK, PERSZE EZ A BARAT KIVULROL LATTVA A HELYZETETE, A MI SZEMUNKBEN KONNYELMUEN VESZI A DOLGOD S ADD TANACST, DE VALOJABAN MI IS UGYAN EZT A TANACSOT ADNANK, EPPENSEGGEL, HA NEM MI LENNENK A HELYZETT FOSZEREPLOI. A KETTESEK EBBEN A HELYZETBEN, MAGUKBA ZARKOZNAK, ORLODNEK, MAJD UGY DONTENEK, HOGY A LEGJOBB MEGOLDAS,HOGY “ELREJTSEM LELKEM, LEGESLEGMELYEBB ZUGABA, AHOL MEG EN SEM TALALOM MEG”(PSZICHIOLOGIA FOGALOMMAL ELVE, TAGADAS) VAGY EGYSZERUEN A MUNKABA TEMETKEZNEK VAGY EGYEBB DOLOGBA. EGY IDEIG MUKODIK A DOLOG, DE MIKOR EBBOL KIFOLYOLAG A FIZIKUM ELKEZD GYENGULNI, IGY A LELEK IS GYENGULNI KEZD, S ILYENKOR ELEG HA EGY INGER ERI, AZT A MELYEN FEKVO SEBZETT GONDOLATOT, S MARIS SEBESZHETOBBEK VAGYUNK, S ENNEK FUGGVENYEBEN MI MAGUNK MELYEN SEBET EJTHETUNK MASOKON…. S EZ MIND ANNAK FUGGVENYEBBEN TORTENIK, MERT NEHA NEM UGY ALAKUL AZ ELETUNK, AHOGY MI AZT ELKEPZELTUK VAGY EPPENSEGGEL ELVARTUK, DE EZ IGY VAN RENDJEN, VALAMILYEN SZINTEN, MERT ELVEGRE AMIT MI TERVEZUNK, AZ A SAJAT EGONK EREDMENYE, DE AZ ELET TOBB EMBERBOL ALL, NEM CSAK BELOLUNK, S TALAN EZ A MAGYARAZTA ANNAK, HOGY NEM MINDIG UGY ALAKUL AZ ELETUNK, AHOGY MI AZT ELTERVEZTUK, ELVARNANK, MIVEL SOKAN VAGYUNK, S MIND MASKEPP AKARJUK….

{ november 3, 2008 @ 6:53 pm }

Egy ifju imaja…

 En felseges Atyam, halat adok a mai napon, hogy ujbol megtapasztalhatam a te alkotott vilagodnak az apro oromeit. Halat adok, hogy olyan szuloket adtal nekem, akik atsegitnek ,az elet nagy viharaiban, fogjak a kezem a veszelyes uton, akik oromben velem orulnek, szenvedesben peddig velem szenvednek. 

  Halas vagyok, hogy adsz eletem osvenyere olyan embereket, akik ha megprobalnek leterni az osvenyrol figyelmeztetnek es a helyes utra terlnek, mind a pasztor az o juhait. Halas vagyok, hogy mindig velem vandorolsz, meg akkor is mikor 4 labnyom helyett csak 2 labnyomot figyelek meg, add, hogy tudjam, hogy olyankor te magad hordasz vallaidon.

   Bocsass meg, hisz gyarlo es ketelkedo vagyok,bocsass meg ha olykor perbe szallok Veled, olyan dologert amit en jonnak te peddig rossznak latsz az en eletemre tekintve, de legfokepp azt bocsasd meg, hogy hitemben torheto vagyok s vak.

  Kerlek adj erot, egeszseget, szeretetet, josagot, bekesegett.Add, hogy eletem keresztjet, csendben s turelemel hordozam. Gyogyits meg mikent a vakott gyogyitotad, hogy nyitott szemel jarjak, mert vaksagban elek, a te dolgaidra nezve. Segits meg, hogy masokert is tudjak imadkozni, s ne csak a magam hasznat lassam, hanem masokat feltetlenul szeressem.

    Koszonom, hogy meghallgatad a konyorgeseim es velem vagy a vilag vegezeteig. Aldott legy mindorokke, felseges Istenem.

 

{ Szeptember 23, 2008 @ 5:09 pm }

A gyermeki tisztaság;gyógyir

    2008. augsztus 25-29 a templomban, a “Vakacios Bibliahetre” kerult sor. En ezen a heten falura szeretem volna menni, elmenekulni par gondolatol, ami ebben a varosban nyomasztott. De Isten, ujbol maskep tervezte eletem, ahogy en. Igy mikor a tiszteletesasszony keresere, vallaltam, hogy itthon maradok, s besegittek a gyermek bibliaheten. S minden nap 10-tol egesz 3ig segedkeztem, ujra ereztem, hogy eletre kell a gyerek, mely csak most par evvel voltam, s amely vagyok. A gyerekek, oly aranyosak, s szeretetre meltok voltak, hogy a nap vegere faradtan de megis oly boldogan tavoztam a visszontlattas remenyeben. Mire a bibliahet vegere ertunk, az en gondjaim is mintha maguktol elszalltak volna, s lehet azert, mert a het kozben, nem volt idom, rolluk abrandozni. A gyerekek annyira, tisztak lelkileg.Nehez feladat gyerekekre vigyazzni, de csodalatos dolog, s en nagyon csodalom az anyukakat, s mindazokat, akik ezt a palyat valasztottak. S ha szabad egy jo tanacst, hadd mondjak: csak akkor merj belekezdeni egy ilyen karierbe, ha szereted, sot imadod a gyerekeket, s miert? Mert en csak egy het erejeig vigyaztam rajuk, de a nap vegere hulla faradt voltam, de a mosojuk megert, minden faradsagot. Ja s meg egy annyit kamaszodo gyerekekel a legnehezebb…de ok is aranyosak mig meg csak a periodus elejen vannak :)

{ Szeptember 23, 2008 @ 2:31 pm }

what doesn`t kill you, make you stronger…

Egy ujabb honap egy ujabb kezdet….amelyben keszulok az erettsegire eletem egyik legnagyobb megmeretetesere…am rajottem h nem ezek a dolgok a legnagyobb megmeretetesek, hanem azok hogy hogyan kezelsz egy szituaciot, hogyan allsz hozza a dolgokhoz, hogyan visszonyulsz azokhoz akik megbantottak, habar nem tolluk fugg a helyzet. Az elet, amelyet Istentol kapunk egy olyan ut amelyen erod kell legyen felallni es a keresztet habar olykor ugy erzed osszerozskadsz terhe alatt, tovabb vinni, mert megse olyan nehez az Atya ott van es megsegit. A mi Urunk arra tanit, hogy szeressuk azokat akik megbantotak, mert o is azokert kert bocsanatott akik keresztre feszitettek, azokert imadkozot akik csufot uztek belole. Vajon mi hasonlatos modon tudunk e megbocsatani?En nap mint nap azert imadkozom, h azok akik megbantotak ily vagy oly modon boldogok legyenek, talan az ami nekem fajdalmat okozot az nekik a boldogsag, es akkor miert szenvedjenek ok is ha lehetnek boldogak?
      Hianyzik a regi ennem…aki mindenki boldogsaganak tudot orulni…am mikor megismered temagad is a boldogsag izet kezdesz megfeledkezni masokrol, onzo leszel de neha neki szaladsz az uvegnek es rajossz h ki is voltal es mi lettel.
      Megbocsatani csak akkor tudd igazan az ember, amikor szeret legyen az szuloi, barati vagy egymas iranti szeretet, ha igazan szeretsz megtudsz bocsatani…
     Es tudni kell megbocsatani, mert lesznek emberek ki darabokra szakitjak a szived, de attol a te eleted tovabb megy, megkell tanulnod megbocsatani es a sebeid begyogyitani, es habar forsztot szivvel de elned kell tovabb es mosolyognod, h masok oromuket leljek benned es mosolyodban mert what doesn`t kill you, make you stronger….. 


 { Augusztus 19, 2008 @ 2:03 pm }

Gyermeki szeretet

  Suliba mentem, a fullhallgato, mint szokas szerint a fullembe, a Paprikat hallgatom, egy ritmikus szam probal feldobni, am a szamrol elkalandozom amikor szemem elott egy oly gyonyoru es meghato jelenet tortenik, amely felemelte szivem. A regi iskolam mellett egy ovoda talalhato… elottem egy anyuka gyerekevel megy, akikre eddig fel sem figyeltem, am mikor az ovoda ele erunk, a kislany kikapja kezet anyja kezei kozul es szaladni kezd, apro lepteivel, a tavolbol egy masik kislany, latvan ezt, nagy mosolyogva hasonlatos kepen cselekszik, egymassal szemben megallnak es olyan onzetlen gyermeki szeretettel ollelik meg egymast, amilyent csak ket artatlan lelek tudd megvallositani… Eszembe jutt milyen is az amikor barataid onfeledten megollelnek, nem szamit h mar kamaszok vagyunk, lassan felnottek. Elem tarul, az osszes olyan jelenet amikor, megfeledkezve a dobbent arcokrol a csuszkan lecsuszunk, amikor egymastol bujkalunk vagy epp majomhoz hasonlatosan csimpaszkodunk valahol… de a gondolatom tovabb kalandozik es eljutt addig a helyszinig ahol mar csak a dozas cola es sprite-al ulldogelunk es onfeledten meg a nyomunkban sem erzuk az erettsegi nyomaszto hatasat, arrol beszelgettunk hova megyunk egyetemre, kivel szeretnenk leelni eletunk… egy hely melyre ha vissza gondolok annyi mindent tudd hogy ha a ko, fa, beszelni tudna egy egesz regenyt,eletet eltudna meselni.Emberek titkos vagyainak helye. Majd eszembe jutt, hogy vege… a gyerekkor elmult… egy uj kezdet elott allok… uj vagyakal… uj almokkal… uj, minden uj… sovargom a regi utan, de tudom, hogy o, ok , azok mar csak mult, most es itt uj eletet kezdtem… am van valamim ami a regit es az ujat mint egy hid osszekoti, egy hid mely nem csak a multat a jelennel de a jovomel is osszekoti… vissza gondolok a ket kislany olelesere es tudom, hogy engem is valaki, valakik  evvel a gyermeki tiszta es onzetlen szeretettel olelnek, nem fizikailag, ok velem vannak es a multam jelenem es jovom elemei, ok a barataim…

                                                            { július 17, 2008 @ 10:56 am }

« Régebbi bejegyzések